HARMINCHAT

Mire a Lusankya visszatért a valós űrbe, Drysso kapitány is elkészült a tettét racionalizáló magyarázattal. Tisztában volt vele, hogy az nem más, mint hamis tények. Hazugságok és kifogások halmaza, amit Isard könnyedén megdöntene, ha venné a fáradságot, hogy ellenőrizze. Mindenesetre neki magyarázattal kellett szolgálnia, és ez volt a legjobb, amit kitalálhatott.

Abból indult ki, hogy Antilles űrállomása megsemmisíthette volna a Lusankyát. Ez tény, amit a szenzorok feljegyzései is megerősíthetnek. Ezt Isard is beláthatja, hiszen a Lusankya valóságos fenyegetést jelentett, és nem csoda, ha felkészülnek ellene. És a védekezésnek az egyetlen módja az, amit az állomáson alkalmaztak: felkészültek ellene.

Miután úgy döntött, elkerüli a szembeszállást, egyetlen nyilvánvaló választása maradt. A szenzorjai észlelték, hogy Antilles a teherhajók és a harci cirkáló élén a Thyferra felé tart. Ez a flotta sokkal nagyobb volt, mint amekkorát Isard a Thyferra ellen bevetni remélt. Csak ha teljes sebességgel hazasiet, akkor tudja megsemmisíteni a bolygót fenyegető különítményt. És valóban, ez látszott a legkézenfekvőbbnek, mert a Lusankya nélkül a Thyferrai Honi Véderő elveszett volna.

Nem volt tehát más választása, mint visszatérni a Thyferrára.

Tudta, hogy kemény kritikát kap, amiért a TIE-vadászait otthagyta a Yag’Dhulnál, de ezt is meg tudja magyarázni. A TIE-gépek feladata a Virulence védelme volt. Ók tudják felderíteni és megsemmisíteni a lövedékeket, mielőtt azok eltalálják a birodalmi Csillagrombolót. Mindamellett az állomásról felszálló vadászgépekkel is felvehetik a harcot, sőt magával az állomással is szembeszállhatnak. Hogy a pilóták odaveszhetnek mind az állomás, mind a Virulence megsemmisülésekor, az vajmi keveset számított - teljesítették a kötelességüket, ahogyan ő is azt tette. Ha ott marad, hogy felszedje őket, mindannyian ott vesznek.

A kitekintőablak előtt állva semmi kedve nem volt visszatérni a csatatérre. Amint a fényalagút ismét csillagokká szelídült, megpillantotta a zöld-fehér Thyferrát maga előtt. És sehol sincsenek az X-szárnyúak. Se TIE-vadászok nem ontják a zöld lézersugarakat. Leszámítva a teherhajó-forgalmat meg a járőröket, semmi rendellenest nem észlelt.

Drysso öklével az acélüveg ablakra csapott. Antilles rászedte. A Thyferra iránti aggodalom hazaszólította, ezért feladta a Virulence-t. A Zsiványok ugyanakkor feladták az állomást, ahol valószínűleg a Virulence-ért cserébe az életüket is feláldozni hajlandó néhány zsoldost hagyták.

A konvoj, amit a rendszerből eltávozni láttam, nyilván egy másik támaszpontra igyekezett - ahonnan újabb rajtaütésekre kell számítanunk.

Waroen hadnagy hangja szétrepesztette a fojtogató burkot, ami lassan Drysso lelke köré szövődött.

- Kapitány, mögöttünk huszonöt kilométerre egy birodalmi Csillagromboló bukkant ki a valós űrbe.

Hogyan volt képes Varrscha kimenteni onnan a Virulence-t?

Drysso a holoprojektorra pillantott.

- Yesti, nyisson egy csatornát a hajóhoz! - Kicsivel később: - Varrscha kapitány, hogyan menekült meg?

Egy percbe telt, mire felismerte a holoképet, amely szembe nézett vele, de akkor mintha jeges kéz markolta volna meg a nyakát.

- Drysso kapitány, az a gyanúm, hogy az én Freedomomat összetévesztette a Virulence-szel - mosolygott rá Sair Yonka kapitány. - Csak azt ne mondja, hogy örül nekem, mert erre aztán semmi oka sincs.

- Drysso kapitány, a Freedomból rajzanak a vadászgépek, az X-szárnyúak és a randák.

Drysso elhallgatott, még mielőtt felszállási parancsot adott volna nem létező vadászainak.

- Vegye fel a kapcsolatot a Thyferrai Honi Véderő alakulataival, és rendelje őket ide a védelmemre! Helm, mi szembeszállunk a Freedommal. - Ujjával Yonka képmására mutatott. - Nem hiszem, parancsnok, hogy ha ennek vége, boldog lesz, amiért összeakadtunk.

A Xucphra-társaság főhadiszállása körüli buja aljnövényzet lehetővé tette Iella és emberei számára, hogy huszonöt méternyire megközelítsék a hátsó bejáratot. A terv szerint az ajtóig lopóznak, elhelyeznek egy kis töltetet a záron, és a robbanás után gyorsan besurrannak, mielőtt még a riasztásra megérkeznek az őrök. Az ajtó mögött, a folyosón alig tíz méterre van a biztonsági rendszereket ellenőrző helyiség, onnan már irányítani tudják a riasztókat és a turbólifteket.

Csakhogy most két rohamosztagos áll az ajtó előtt. Első pillantásra igazi katonáknak tűntek, de Iella észrevette, hogy egymás közt társalognak. Ezek a THV katonái zsákmányolt ruhában. Még így is azonban, a nyílt térség, amin át kell jutniuk, elég lehetőséget ad a számukra - bármennyire is képzetlenek -, hogy meghiúsítsák a támadást. Mivel gyors rajtaütésre készültek, nem hoztak magukkal kábítót, csak karabélyt és pisztolyt, ezért fedezékből nem tudják megölni őket. A karabéllyal ilyen távolságból rájuk lőhetünk, de a páncél felfoghatja a lövedéket.

Figyelemelterelésre van tehát szükség, ezt viszont csak egy kisebb robbantással tudják megtenni. Ezzel csak az a probléma, hogy ettől nem halnak meg, viszontjelentik a robbantást, és ezzel nagyobb készültséget okoznak a házban, mint amekkorára szükség volna. A kom után nyúlt, hogy Elscoltól kérjen fedezést, amikor egy TI E-gép húzott el a fejük felett.

Amint a második, majd a harmadik is elzúgott felettük, Iella megfigyelte, hogy az őrök felfelé néznek a gépekre, még mutogatnak is rájuk. Az egyikük még a sisakját is levette, hogy jobban lásson. Iella gondolkodás nélkül felállt, és elindult feléjük. A fegyverét elrejtve maga mögött a nyakát nyújtogatta felfelé, mintha ő is a gépeket figyelné.

Egy tucat gép hagyta el a hangárt, s ebből Iella tudta, hogy Wedge emberei végre megérkeztek. Most tehát én következem. Amint az ajtóhoz vezető lépcső aljára ért, felnézett az őrökre.

- Bocs, hölgyem, de nem tartózkodhat itt - mondta a sisak nélküli katona, és a falnak támasztotta a karabélyát, hogy ismét felvehesse a sisakot. - Tiltott terület.

- Ó, sajnálom - felelte Iella mosolyogva, és feltartotta a karabélyt. Jobbra-balra kaszálva kilyuggatta a katonák páncélját. A sisak kihullott az élettelen kézből, és koppanva gurult le a lépcsőn, a felfelé rohanó Iella mellett. Átlépte a katona tetemét, majd a zárra célzott, és szétlőtte.

Mielőtt beugorhatott volna az ajtón, két Ashern vratix termett a lépcsőpihenőn. Lábaik erőteljes rúgásával eltakarították a tetemeket. Megragadva karabélyaikat - miket vastag ujjaik számára ormótlan adapterrel szereltek fel -, berontottak az ajtón, és elindultak a folyosón.

A biztonsági szoba duraplaszt ajtaja darabokra szakadt a rúgásuk nyomán. Egyikük belépett a helyiségbe, ahol hirtelen kék fény villant. Mire Iella az ajtóhoz ért, és fegyverrel a kézben be akart rontani, a három Xucphra biztonsági őr már halott volt. Kettejüknek arra sem maradt ideje, hogy előkapja a fegyverét. Az asztalon még gőzölgött a kávé.

- Határozottan rossz időpontot választottak a kávézásra. Ellenőrizzétek, nehogy később baj legyen velük!

Két humán katona is csatlakozott hozzájuk, egy harmadik pedig belevetette magát a középen álló székbe.

- Meg tudsz birkózni vele, Jesfa?

- Olyan könnyedén, ahogyan a vratixok ugrálnak. - A fekete ruhás kommandós a két sorban feltornyozott monitorokra mutatott. - Ezek itt szemmel tartják az egész épületet. Mind a hat emeletet és a két tornyot. Innen mindent látok, és - ujjait a konzolra helyezte - mindent ki tudok kapcsolni. Pontosan ugyanaz a rendszer, amivel a Zaltinoknak dolgoztam.

- Helyes. A turbóliftek kivételével mindent kapcsolj ki! Zárd be a sikló hangárját, és nyisd ki a főkaput!

- Vedd úgy, hogy már készen is van. Átkapcsolok a taktikai kettes csatornára, így ha valamit látok, közölni tudom veled.

Iella elmosolyodott.

- Tedd azt, de csodálkoznék, ha nem lőnék ki a kamerákat. Én azt tenném.

Megveregette a vállát, majd előhalászta a komot a zsebéből.

- Kampó Pengének, bent vagyunk. Tiszta az út.

- Indulunk, Kampó. - Elscol hangja, amióta Iella ismerte, első ízben csendült vidáman. - Jó munkát.

Erisi Dlarit dühösen szorongatta az Interceptor botkormányát. Majd szétvetette a méreg, amiért az osztagát a Lázadók felszámolására indított csapat utolsó tagjaként sorolták be. Az óriások, ezek a zöldfülűek, akikkel az Elit osztag a hangárját is kénytelen volt megosztani, már régen elindultak. Nevükkel az erejüket akarják fitogtatni, de bennem mindig felmerül a kérdés: fognak-e egyáltalán harcolni?

Már felhívta Isard irodáját, hogy megkérdezze, miért ők lettek az utolsók, de nem volt ott senki, aki válaszolhatott volna. Pozíciójából adódóan volt annyi szabadsága, hogy önállóan vezesse az osztagát. Jobb az űrben meghalni, mint a felszínen.

Mihelyt a levegőben volt, lehívta a felszíni irányítástól a taktikai adatokat, és egyáltalán nem tetszett neki, amit látott. Egy birodalmi Csillagromboló és egy alderaani csatacirkáló állt szemben a Lusankyával. A Csillagromboló éppen fordulót hajtott végre, így a hajó teste merőlegesen állt a Lusankyához viszonyítva. Ez lehetőséget nyújtott a Csillagromboló tatoldali tüzéreinek, hogy lőjék a Szuper Csillagrombolót. Az alderaani csatacirkáló a Lusankya fara felé igyekezett, és ha túljut a teherhajók vonalán, szét tudja lőni a nagyobb hajó hajtóműveit.

A birodalmi cirkálóból kirajzó vadászgépek lassan felsorakoztak a Lusankya mellett. A velük szemben gyülekező THV -s pilóták nem kötelékben repültek, így a Zsiványoknak jó egyedi célpontot nyújtottak. Kész öngyilkosság.

Erisi átkapcsolt a taktikai frekvenciára.

- Elit Vezér Férfias Vezérnek. Lassítsatok, hogy az óriások fel tudjanak zárkózni!

- Nem tehetjük, Elit Vezér. Más parancsunk van.

- Fontolja meg a megtagadását! Jusson eszébe, hogy a Zsiványkommandóval áll szemben.

- Igen, tudom, és őket fogjuk megsemmisíteni. A Thyferra dicsőségéért.

Erisi átkapcsolt az Elitek taktikai frekvenciájára.

- Maradjatok együtt, Elitek! A Zsiványokra megyünk. Reménykedjünk, hogy a bajtársaink kifárasztják őket!

Wedge a Valiantról érkező taktikai adatokra pillantott, és elhűlt benne a vér.

- Ezek meg mit csinálnak? Miért így jönnek ránk?

Az R5-ös röviden füttyentett.

Wedge a monitorra pillantott és elmosolyodott.

- Ez költői kérdés volt, Gate. Nincs értékelhető adatod a válaszadáshoz. - Az utolsó rajtaütés után Wedge átadta Minokkot a technikusoknak, töröltette a memóriáját és felújíttatta a szoftverét. A Zraii által elvégzett módosítások után a droid minősítése R5-G8 lett, innen az új neve, a Gate. - Mutasd a transzponder adatait!

Újabb gyors füttyentés jelezte, hogy a munka kész.

Wedge bekapcsolta a komot.

- Harminc másodperc a TIE-ok első hullámáig. Ne feledjétek, a célunk a Lusankya elfoglalása, nem a közelharc erőltetése! Öljetek, ha muszáj, de elsődlegesen a feladattal foglalkozzatok! Kettes, maradj velem!

- Ahogy parancsolod, Vezér - hallatszott Asyr válasza.

Wedge átkapcsolt ikerlézerre, és kiválasztott egy célpontot a közeledő TIE-ok közül, azután várt, hogy a célzár bekattanjon. Amikor a célkereszt vörösre változott, megnyomta a ravaszt, útjára indította a kettős vörös lézersugarat, majd gyorsan lebukott, hogy kikerülje a feléje suhanó zöld sugarakat.

A manőver folytán nem láthatta, mi történik a célponttal, de Gate készségesen közölte az eredményt: „Célpont megsemmisítve"- villogott vérvörös betűkkel a közlemény a képernyőn. Lehet, hogy Minokk nem is volt olyan rossz. Wedge a szenzorok kijelzőjére pillantott, és látta, hogy csak két TIE-gép van a nyomában. Mindegyikbe egyet, szép lövés lesz. Elhatározta, hogy a másik két TIE-t a twi'lek Chir'dakinak hagyja.

Gate rádudált.

- Kösz, Gate. Harminc másodpercem van a következő TIE-hullámig. - Bekapcsolta a komfrekvenciát. - Zsiványok, felzárkózni! Még két osztag, azután irány a célpont!